Hírek!

Helyzetjelentés és miegyéb

         Ha most elkezdenék szabadkozni az 5 hónapos eltűnésem miatt, valószínűleg estig itt ülnék és írnék, ti pedig még holnapután is ezt olvasnátok. Ezért nem teszem.

            Valójában elmondani nem tudom, mennyire sajnálom, hogy így elhanyagoltalak titeket, és a blogot is. Nagyon sokat gondolkodtam az utóbbi időben, mind a történetről, mind rajtatok, mind magamon és elég nagy dilemmán mentem keresztül. Egyszerre éreztem azt, hogy szeretném ezt az egészet folytatni, és azt, hogy úgy érzem, kinőttem belőle. Való igaz, vannak, akik még 20 év fölött is blogolnak, akár az egyetem, akár a munka mellett, de így, még csak tizenévesként én valamiért eljutottam arra a pontra, hogy igenis kinőttem belőle. Természetesen nem az írásról beszélek; nem hiszem, hogy abból valaha is ki tudnék nőni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a fanfictionok még mindig hozzám tartoznak-e. Nagyon sokat gondolkodom mostanában saját műveken, regényeken, amiket esetlegesen ki szeretnék adatni (ne szaladjunk előre ilyen nagy álmokhoz), gyakran verseket is szoktam írni újabban, és egyre jobban azt érzem, hogy kinőttem a fanfictionökből. Gondolom, embere válogatja, van, aki később jut el erre a pontra, van, aki előbb. Azt hiszem, én előbb. Azt hiszem, ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy nagyon sokat kell várni a The Originals 4. évadjára, meg az is, hogy el vagyok havazva az iskola miatt. Néha hetek, akár egy teljes hónap eltelt úgy, hogy egy betűt nem írtam házifeladatokon kívül. Valahányszor végre tudtam időt szakítani arra, hogy írjak és folytassam, az járt a fejemben, hogy nincs ehhez kedvem. Valami komolyabb hangvételű történeten törtem a fejem, és rengeteg ötletem támadt, de egyik sem ehhez, vagy a Forma-1-es bloghoz. Már egy jó ideje Cassandra Clare könyvein élek lol, teljesen magába szippantott az árnyvadász világ, és én is folyton hasonló történeteken gondolkodtam. Újabb ötletek jutottak eszembe, de még véletlenül se árnyvadász fanfiction, hanem valami új, mégis nagyon hasonló, gyakorlatilag koppintások. Clare stílusa azt hiszem nagyon hatással van az enyémre, ezért szeretnék már valami újat is olvasni, de mégis képtelen vagyok az ő könyveitől elszakadni. Miután befejeztem a Mennyei tűz városát, úgy döntöttem, hogy akkor most valaki mástól fogok olvasni, és az egésznek az lett a vége, hogy épp a Pokoli szerkezetek trilógia első részét végzem ki lassan. Arról ne is beszéljünk, milyen szenvedésben élek, hogy az Éjfél kisasszonyt még nem szereztem meg.

            Mindemellett pedig az is egyre nagyobb gondot okoz, hogy fantasyt akarok írni, de mégsem. Ezt inkább meg sem próbálom elmagyarázni. Lényeg, a lényeg; a Thousand years a nehézségek ellenére is halad, bár vannak felőle kétségeim. Terveim vannak a történetben, mégis, a legutóbb megírt részeknél azt érzem, hogy valahogy nem az igaziak.

            Ezzel az elég hosszú bevezetővel tulajdonképpen csak azt szerettem volna elmagyarázni, miért is tűntem el ilyen hosszú időre. Ha befejezem ezt a két történetet (Thousand years, Verseny a szerelemmel) valószínűleg búcsút mondok a fanfictionöknek. Meghagyom a sztorikat az értelmi szerzőjüknek, és nem fogok építkezni valaki más termékéből. Mert azért valljuk be, a fanficion tulajdonképpen erről szól. Megtetszik valami, aminek a kigondolásához az embernek köze sincs, aztán meg kiegészíti a saját ötleteivel. Egy szóval sem mondtam, hogy ez rossz, mert szerintem ez nagyszerű egy kezdő írónak ahhoz, hogy valahol elinduljon. De én szeretnék már valami eredetit, valami olyat, ami csak az enyém, és minden tőlem származik. Aggodalomra semmi ok, mindent megteszek azért, hogy ezt a két történetet be tudjam fejezni és el tudjátok olvasni. Azonban ehhez időre van szükségem. A szünetben remélhetőleg rászánom magam, hogy publikáljak egy vagy két részt, de előre szólok, hogy utána újra szünet várható. Nem fogok csak úgy se szó, se beszéd eltűnni, természetesen külön bejegyzésben fogom leírni, mi a helyzet. Addig is, köszönöm a támogatásotokat! J

Ami pedig azt a bizonyos blogversenyt illeti…

            …, mert ilyen is volt. Hogy kicsit felfrissítsem az emlékezeteteket: jelentkeztem a Passz blog által meghirdetett versenyre még nyáron, ahol a legjobb író és legjobb fanfiction kategóriába iratkoztam fel. Előbbiben második, míg utóbbi kategóriában harmadik lettem, amit CSAK ÉS KIZÁRÓLAG NEKTEK KÖSZÖNHETEK. Remélem, sejtitek, mennyire hálás vagyok nektek ezért.Y Éppen ezért van bűntudatom, hogy ti szavaztatok rám, én pedig így eltűntem. Még egyszer sajnálom!

Egy kicsit az ünnepekről…

            Őszintén remélem, hogy mindenkinek boldog békés ünnepekben volt része. Így utólag boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak (és nem olvasómnak), valamint boldog újévet!

            Remélem ti is éppúgy tele ettétek magatokat mindennel, és soook sok könyvet kaptatok. J

És persze a folytatás:

Remélem, már nem kell sokat várnotok, hogy publikáljam a 11-ik fejezetet, ugyanis én is nagyon váron, hogy megtudjam róla a véleményeteket. Az események egyre jobban beindulnak majd, a sorozat eseményszálaitól eléggé elszakadtam, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogok néha-néha visszatérni hozzá. Élvezet volt E/3-ban írni a történetet, és mivel a könyv, amit éppen olvasok, is így íródott, így úgymond könnyű is volt. A 12. fejezetben visszatértem az E/1-hez, Abby szemszögéből, de már most tudom, hogy lesznek itt Klaus/Abby szemszög váltások a közel jövőben.

Kíváncsi vagyok, hogy fogjátok fogadni Marcel és Abby jelenlegi kapcsolatát így azok után, hogy Abby visszautasította őt. Miranda is egyre több szerepet kap, ahogy Davina is, valamint Abby és Klaus viszonya is egyre inkább fejlődik. De, hogy milyen irányba, azt nem árulom el. Tartogatok én még meglepő fordulatokat számotokra! J

Nemsokára találkozunk!